Életem legelső íja egy tatár típusú íj volt, amit egy, a piacon régóta tevékenykedő íjkészítő készített. Nagyon szerettem vele lőni, (még a mai napig megvan) kedves emlékek fűznek hozzá, a segítségével sajátítottam el az íjászat alapjait. 

Elhatároztam, hogy magam is készítek egy húrzsámolyos (tatár) íjat. Az elgondolást rövid időn belül cselekvés követte. Alapja a gyanta magyar I.,  illetve a magyar II. volt. A szarvában volt a változtatás, hiszen minden íj egy markolatból és hajló karokból áll. A szarv megalkotásánál próbáltam a jellegzetes Molnáríj stílust tovább vinni, így jutottam el a mai formájához. 

Kialakításra került a szarvon egy húrzsámoly (saját anyagából), melyen az ideg felajzott állapotban felfekszik. Előnyei közé tartozik, hogy csökkenti az ideg oldalirányú kilengését, ezzel elősegítve, a pontosabb lövést. Továbbá ad egy plusz löketet a vesszőnek, mielőtt az elhagyná az ideget. Ezáltal mérhetően gyorsabb a nem húrzsámolyos íjakhoz képest.  További előnye, hogy rövidebbek a szarvai, így a súlya is kisebb, ezáltal a tehetetlenségi erő ami a szarvaknál jelentkezik lövéskor, jelentősen kisebb. 

Hátránya csupán annyi, hogy lövéskor kiad egy pici hangot, mikor rácsap az ideg a húrzsámolyra. Jellemzően az íjászok többségét ez nem zavarja, de az erre érzékenyeknek fontos információ lehet. 

Kényes a pontos oldásra, hisz a rossz oldásnál “bünteti” az íjászt azáltal, hogy rúg az íj. Ez azt jelenti, hogy oldás után a két karból eredő, az íj markolatában összegyűlő energia az íj egyik karja felé viszi a rezgést. Ezért lehet azt érezni, hogy az íj rúg.

Ezt a típusú íjat haladó íjászoknak ajánlom, akik már elsajátították az oldást. A felajzásnál oda kell figyelni, hogy az ideg alsó része felfeküdjön a húrzsámolyra, egészen pontosan a húrzsámoly idegnek kialakított részére.

A szarvra kérhetsz gravírozást, ami lehet rövid név vagy monogram és akár rovással is kivitelezhető (ez az íj árában van).
Leendő íjad erősségét, színét, (szarv, bőr, bandázs) Te határozhatod meg.