Volt valaha egy nagy hadvezér. Sorra nyerte csatáit, mindig győzelemre vezette seregét. Sokan kutatták, hogy mi lehet a titka, hiszen olyan volt, mintha előre látta volna az ellenség tervét. Ez a feltételezés közel sem állt távol a valóságtól, de meg is volt az ára. Csak egy valaki tudott arról, hogy a hadvezér alkut kötött az Ördöggel.
Megállapodtak, hogy az Ördög minden csatában a segítségére lesz, így minden harcot, háborút meg fog nyerni, cserébe az elsőszülött lányát kérte, amint az nagykorúvá válik. Ez a paktum akkor köttetett, mikor a hadvezér még gyerek volt. Gyerekfejjel bele sem gondolt, hogy mekkora árat kell majd fizetnie.
Egyik este meglátogatta az Ördög és figyelmeztette az egyezségük közeledtére, hiszen már csak pár nap választotta el a lányát a nagykorúságtól. A bánat akkora súllyal nehezedett a hadvezér vállára, hogy sem éjjele, sem nappala nem volt. Nem evett, nem ivott, a bú már szinte teljesen felemésztette.

A szellemi vezető volt az egyedüli, aki tudott az alkuról. Annak idején könyörgött is az ifjú harcosnak, hogy ne kössön egyezséget az Ördöggel. Volt egy unokája ennek a táltosnak, aki a csavaros eszéről volt híres. Mikor tudomást szerzett a hadvezér bánatának okáról, bebocsátást kért a sátrába. Színe elé járult és mondta a vezérnek, hogy egyet se búsuljon, majd ő túljár az Ördög eszén.

Másodjára jelentek meg a csillagok az égen, mire felbukkant az Ördög a vezér sátrában, ahol azonban az ifjú harcos fogadta.
- A kettő több, mint az egy. – így szólt a fiú az Ördöghöz. 
- Egyezzünk meg. Ha te nyersz, engem is vihetsz, ha viszont én nyerek, akkor örökre eltűnsz a népem közeléből.
Megörült az Ördög, hogy egy újabb ember akadt, akit átverhet. 
- Szablya, birok, vagy íj? Válassz! – szólította fel a fiú. 
Egy pillanatig morfondírozott az Ördög. Sokkal erősebb mint ez a nyikhaj ifjonc. 
- Birok! – vágta rá.
- Tehát maradt a szablya és az íj. Válassz! – parancsolt rá a fiú. 
- Akkor szabja! – Hirtelenkedett az Ördög. 
- Tehát maradt az íj. Rendben, holnap délben várlak a pajkos rét közepén. Tudod hol van? – kérdezte az ifjú harcos, majd faképnél hagyta az Ördögöt.

Másnap délben, mikor legfényesebben ragyog a Nap, megjelent az Ördög a réten, ahol már várta a legény. A csavaros eszénél csak az íjász tudása volt nagyobb. Többfordulós versengésben legyőzte az Ördögöt és messze űzte a népétől.
Így kapta az íja az Ördögűző nevet.