Valahol a sztyeppék mélyén élt egy törzs. A törzs ifjú harcosai között volt egy, aki remek lovas és páratlan íjász is volt. Történt egyszer, hogy egy csata hevében eltört az íja, mely mélységes szomorúsággal töltötte el. Nagyon szerette azt az íjat, hiszen sok csatában és vadászaton volt hűséges társa. Felkereste a helyi íjkészítőt és kérte, hogy készítsen neki egy új íjat. Az íjkészítőnek sajnálatos módon nem volt ideje, hogy az ifjú harcos kérését teljesítse. A törzsi vezetőtől tudomást szerzett azonban a fiú hőstetteiről és, hogy remek harcos hírében áll fiatal kora ellenére. Így hát a saját íját adta a fiatal harcosnak eme szavak kíséretében: „Ez az íj öreg, sok csatát látott, sokat tapasztalt. Öreg íjat egy öreg harcosnak.”

Innentől kezdve mindenki öreg harcosnak szólította a fiatal fiút.